Mint királyi bíró működött Ákossfalvi József úr hazánk egyik erdélyrészi kerületében. Úgy volt ismeretes, mint kijöhetetlen, zavargó, talán nagyravágyó is egyszersmind — és általában elégedetlen — egy szóval: ellenzéki ember. A kaszinóban sohasem a hivatalos lapot nézte először, hanem a Bartha Miklós derék Ellenzékét; sohasem a kitűnő Hegedűs Sándor híres vezércikkei után kapott, de inkább Verhovay előtt hajtotta meg magát. Ez természetesen nem maradhatott feltűnés nélkül.
A várhegyi polgármester úr, aki nem lehet több negyvennégy-negyvenöt évesnél, és így magas polgári állása dacára is megengedhető, ha tart valamit a külsőre: íme, éppen fekete nyakkendőjét köti fel. Azaz, inkább neje köti, egy jól termett, köpcös, barna asszony, csokorra, mégpedig gavalléros csokorra.
